Marcraft Photography

New York, New York

// October 7th, 2008 // 20 Comments » // Travel, U.S.A.

A város, mely sosem alszik, mondta Frank Sinatra. Valamit tudott az öreg az biztos. Több millió rohanó ember. Sok tízezer sárga taxi. Lélegzetelállitó magas épületek. Kosz, füst és autórajok. Közel 8,5 millió öltönyös bizniszmen és csóró parazita hazája. Ez a fortyogó energiafazék, a Nagy Almának is becézett NYC.

A Holiday Inn hotelben szálltam meg megint, úgy 3 utcányira a Time Sqaretöl. 17. emelet, jó kilátás Manhattenre. Mikor először jártam itt, 2004-ben, még nagyon a kezdők szintjén mozogtam a Nagy Almában és nem úsztam meg középső ujj bemutatások, izomláz és hólyagok nélkül. Mert bizony ezt a várost csak gyalog lehet igazán kiélvezni, de azt egy életre! Ha esetleg az Empire State épület 86-ik emeletéről benézed a szabadság szobrot és úgy gondolod, hogy ezt a csekély távolságot gyalog is megteszed, akor kösd fel a gatyádat! Légvonalban alig 10 kilométerről van szó, viszont a valósag tisztára más.

Útközben a Park Avenue járdái dugig voltak gyalogossal és folyton a sarkamra lépett a jónép. Váll a váll mellett, csiga tempóban haladva végre elértem az Union Squra parkig. A Brodwayen haladva balra a Little Italy negyedbe is be kell nézni. Aztán gondoltam, ha már itt vagyok, akkor a China Town is útba esik. Onnan aztán a déli kikötőig “már csak” kb. 3 kilométer tehát meg sem áltam, hogy még elérjem a pontont a szabadság szoborhoz. Persze a szobrot már csak a kikötőből néztem meg…

Elárulom, hogy reggel 10:30-kor indultam el az Empire State épülettől, és este 6:20 volt, mire a hólyagos bütykeimmel a kikötőhöz értem. A Ferry Station pedig 6-kor bezárt. Gregory Pech Ezek után nagyon hálás voltam az Indiai taxisnak, hogy arra járt es felvett. $60 dolcsimba fájt a visszaút, de örültem hogy ülök. Mivel az esti életre nagyon kiváncsi voltam, igy pár perccel 11 előtt kimentem a Time Squarre, hogy meggyőződjek arról, hogy csak nekem gyerek az idő. És Frank papának tényleg igaza volt.