Marcraft Photography

Hawaii – Hilo

// October 29th, 2008 // 3 Comments » // Travel, U.S.A.

A Hawaii szigetek legnagyobb szigete maga a Hawaii sziget. Több mint 10.000 négyzetkilométer kiterjedésével közel kétszer akkora, mint a többi szigetcsoport együttvéve. Itt található Hawaii két legmagasabb hegye: az óceán mélyéről magasba törő Mauna Loa, és a Föld legaktívabb tűzhányója a Kilauea. Hilo, a Hawaii sziget legnagyob és egyben leglenyűgözőbb városa. Negyvenezres, nagyrészben japán és fülöp lakosával Hilo a szigetcsoport második legnagyobb települése. A város partjának tölcsér alakja miatt egy esetleges tsunami hullám nagy pusztítást jelentene. A várost körülvevő magas hegyek miatt az év közel 10 hónapjában esik az eső és ez nagyban meghatározza a sziget jellegét, amely elsősorban nemzeti parkjaival hódit.

Ha egy emlékezetes vakacióra vágysz és a pénztárcád sem bánja a kissé borsos repülőjegyet, akkor szívesen ajánlom ezt a helyet. Európai városokhoz hasonlítva Hilo az egyik legolcsóbb hely, ahol valaha jártam. Napi 40 dolláros hotelszobák, 30 dollárért egész napos autókölcsönzés és az ételt is potom áron adják. Egy hétig megállás nélkül lehet túrázni és még talán akkor sem járod be az egész szigetet.

Személyes tapasztalatból tényleg csak jót mondhatok Hilo lakosairól, de persze itt is vannak kivételek, viszon ezek inkáb Honolulu városára jellemzők. Erről majd a következő bejegyzésben írok pár sort. Tehát Hiloban a reptéren tényleg virágkoszorúval, úgynevezett Lei-el várják az ide látogatókat. Fiatal félpucér lányok, kókuszdiós melltartókban állnak sorba es nagy mosollyal (plusz két puszival) fogadják a turistákat Aloha módra. Itt mindenki így köszön az utcán és a boltban is és ezért elég gyorsan az emberre ragad. A látogatásom után én is hetekig „aloháztam”! Az Aloha szó egyébként két szóból áll; Alo-Ha és röviden azt jelenti: „Az élet lehelete”. Ezt a köszönést fura módon a hüvelyk és a kisujj felmutatása követi. Pont úgy mint abban a viccben, ahol a favágónak hiányzik a középső három ujja és öt sört kér a pincértől.

A Kilauea vulkán 1983 óta a mai napig lávát bocsájt ki, áttörve minden akadályt maga előtt. Mikor az autót kölcsönöztem és megkérdeztem, hogy milyen messzire kell mennem ahhoz hogy lávát lássak, azt mondták “as far as the road goes” – „ameddig az út elér”. És pont addig is mentem, mert a láva áthatolt az úttesten, eltorlaszolva a tengerhez vezető utat. A tábla, ami arra figyelmeztetett, hogy a víz közelében robbanásveszély fenyeget, már félig el volt olvadva. A savas levegőre figyelmeztető tablákat kikerülve felmásztam a kihűlt lávára, azt remélve, hogy látok majd pár alagutat, ahol még vörösen izzik a magma…. Láttam, de majdnem lehetetlen volt megközelíteni oxigénmaszk nélkül.

Azoknak, akik vulkánhoz készülnek a jövőben azt tanácsolom, kihűlt láva darabot ne vigyetek haza szuvenírnek, mert szerencsétlenséget hoz. Igen, ezt tanácsolták nekem is, de gondoltam, ki hisz már ilyen badarságokban! Na jó, a fekete macska nem a kedvenc állataim közé tartozik… na de ez azért már túlzás! Na szóval miután összeszedtem pár darab vulkánkövet és beszáltam az autóba, az autó nem startolt be és a környékről már minden turista eltűnt, akinel lehet hogy lett volna egy mobiltelefonja vagy esetleg egy zsebakumlátora? A kocsit betolni sem tudtam, mert automata sebváltós volt… 10 perccel ezután nekiállt zuhogni az eső és kb. fél óra múlva patakokban folyt a víz mindenhol, ahová csak néztem. Mikor már kezdett sötétedni, eszembe jutott ez a köves “humbug”, de gondoltam, ártani nem árt, ha kidobom őket a hátizsákomból, hátha segít. Alig egy perc sem telt el, simán bestartoltam az autót és rövidesen elállt az eső is. Viszafelé defektet kaptam és mire viszaértem a kölcsönzőbe, kifutottam a bérlet időből és 30 dollárt rá kellett fizetnem a késésért. Napokig arra gondoltam, hogy ha ezt valakinek elmesélem, akkor ki fog röhögni! Jó szórakozást és több szerencsét kívánok mindenkinek.